1711. a Rákóczi szabadságharc bukása, mely után III. Károly hatalomra kerül. Kiadják a koronázási hírlevelet. III. Károly a rendi alkotmányosságot engedélyezi, a rendi országgyûlés mûködik, az elit pozícióban maradt.

A Habsburg ház nõi ágon való örökösödésének elfogadásáról szól. Magyarország a birodalomhoz tartozik. Megkezdõdik egy új hatalmi struktúra kiépítése III. Károly trónra kerülésével.

- Magyar Királyi Kancellária:

Kapcsolatot tart a birodalom többi, központi hatóságával, illetve az uralkodó rendeleteit, leiratait továbbítja a Helytartó Tanácshoz.

Vezetõje: a kancellár, általában katolikus fõpap. A hagyomány szerint nyitrai püspök.

- Helytartó Tanács:

Pozsonyban, Budán. Végrehajtó hatalmat gyakorló szerv. Adóbeszedés, törvények végrehajtatása és a közállapot (egészségügy, oktatás, vallás) felügyelete, a belsõ közigazgatás irányítása tartozott a feladatai közé.

Vezetõje: a nádor.

- Magyar Királyi Kamara:

Székhelye Pozsonyban volt. A királyi birtokról beszedett pénzekkel foglalkozott. A bécsi közigazgatás alá volt rendelve.

Ezt a három szervet együttesen, KORMÁNYSZÉKEKNEK nevezzük. Nem tartoznak felelõsséggel az országgyûlésnek. Mindent az uralkodó ellenõriz. A Helytartó Tanács Magyarországon a végrehajtó hatalmat képviselte.

A magyar országgyûlés két kamarás volt.

- felsõtábla - alsótábla

Fõpapok, köznemesség,

Fõnemesek szabad királyi

Elnöke: a nádor városok küldöttei,

akiknek kötött mandátumuk volt,

nem lehettek önállóak.

Az országgyûlést az uralkodó hívta össze. Az uralkodónak joga volt a gyûlés összehívásához, berekesztéséhez és a szentesítéshez. Ezek a gyûlések akár 3 évig is eltarthattak, a döntés joga kizárólag az uralkodóé volt.

Az országgyûlés menete:

Az alsó tábla javaslata az üzenet, melyet a felsõtáblához küld. Ha elfogadják, az a felirat. A feliratot a király részére megküldik. Ha õ is elfogadja, akkor szentesíti, vagy törvénybe foglalja. Ha nem, az a leirat, melyet visszaküld a felsõtáblának, az, pedig az alsótábla részére továbbítja. Az alsótábla vagy átdolgozza, és kezdik, elõröl vagy nem.

Vármegye: helyi nemesség független szervezete. Legfontosabb szerve a közgyûlés. Itt döntik el a követutasítást. Vezetõje: a fõispán (a király nevezi ki), helyettese az alispán (a nemességbõl nevezik ki).

Ebben az idõben Magyarországon 52 vármegye volt. Voltak kiváltságos területek (Jászság), és a szabadkirályi városok. Ezek mind királyi fennhatóság alá tartoztak.

Legfelsõbb bíróság

Elnöke: a nádor

Elnöke: a személynök

Vármegyei törvényszékek fellebbviteli bírósága

A 7 személyes tábla és a királyi tábla, magyarországi kúria volt.

Erdélyt külön megyeként kezelte a birodalom, de minden más tanács és végrehajtó szerv megtalálható volt itt. A birodalom központi szerve, Bécsben volt, de kapcsolatban állt az erdélyi tanáccsal. A végrehajtó szerv, nem a helytartótanács volt, hanem a GUBERNIUM (fõkormányszék), élén a Gubernátur (kormányzó) állt. A XVII. század végére a népesedés fogyást mutatott, ezért betelepítési politikát folytattak. A betelepedõ népek (németek) kedvezményeket kaptak. Vas-, Tolna- megyébe, Buda és környékére költöztették a betelepedõket. Szerbeket is költöztettek be Magyarországra, de nem jelentõs számmal. Belsõ vándorlás is volt, Békés-megyébe sok szlovák nép telepedett le. Jelentõs számban érkeztek bevándorlók is, õk román parasztok voltak, akik a magyar felvidékére vándoroltak be. A Kárpát- Ukrán részre rutének érkeztek. A magyar népesség, a XVIII. század végére 9, 3 millió volt, de ebbõl az igazi magyar lakosság, mindössze 3, 5 millió volt. Ez nagyon csekély számot mutatott.

- Mezõgazdaság: háromnyomásos gazdaság volt. Jelentõs volt a gabona és az élõ állat importja Magyarországnak ebben az idõben. A Habsburg- ház terjeszti el Magyarországon a kukoricát, a dohányt, a burgonyát és a lucernát.

A rideg állattartást felváltja az istállózó állattartás. Elkezdik tenyészteni a lovakat Magyarországon, Mezõhegyesen és Bábolnán. Marhát és juhokat is tenyésztenek.

Élelemexportáló és termelõ nép lett Magyarország. Élelmiszert és nyersanyagot exportált az ország. Az árúkat, az örökös tartományokba szállították. Az útviszonyok azonban nagyon rosszak voltak.

Mária Terézia trónra kerülésekor kirobbant az örökösödési háború (Orosz-, Spanyol-, Franciaország áll velük szemben). A sziléziai ipar nagyon jelentõs volt ebben az idõben, de a poroszok sikeresen elfoglalják a sziléziai kikötõt. A harcban álló ellenfelek késõbb elfogadták Mária Teréziát uralkodónak, politikájával együtt, de Sziléziát nem adták vissza, mert 1748-as Achen-i békében elveszítette Sziléziát Mária Terézia.

1756-ban kirobban a „hétéves háború”, mely Sziléziai visszaszerzésérõl szólt, de a végcél nem valósult meg. (1763ig tartott)

1754-ben bevezették a „kettõs vámrendszert”, mely az államhatárok mellé újabb határokat állított fel.

A Habsburg-ház gazdaságpolitikája tudatos volt. Magyarország számára elõnyökkel és hátrányokkal is járt. A kettõs vámrendszerrel nem segítettek a magyarokon.

A Habsburgok gazdaság filozófiája, a merkantilizmus volt, mely az aktív külkereskedelme törekedett, vagyis a belsõ árúkat védték meg a védõvámokkal. A hazai ipart különbözõ támogatásokkal kívánták serkenteni. A XVIII. század végére egyre több manufaktúra jött létre.

A mezõgazdasági kivitel bõvülését az árutermelés tette lehetõvé. E mögött a nagybirtok termelése állt. A földbirtokosok a jobbágytelkek rovására növelték a saját kezelésû földjeiket. A majorságokat a jobbágyok robotmunkájával mûveltették meg, ezáltal a robot mértéke növekedni kezdett. A folyamatot az állam nem nézhette tétlenül, mivel a majorság elõretörése veszélyeztette az adóalapot. A királynõ az országgyûlésen akarta ezt a témát megvitatni, de a nemesség ellenállásába ütközött, ezért 1767-ben, rendeletben maximalizálta a jobbágyi szolgáltatásokat. Ez volt az Urbárium. A rendek ellenállása miatt a királynõ nem is hívott össze több országgyûlést (1765-tõl), csak rendeletekkel kormányzott.

A Habsburg kormányzat reformpolitikájába az oktatás színvonalának emelése is beletartozott. A királynõ tanügyi rendeletben, 1777-ben (Ratio Educationis) szabályozta a közoktatást. Vagyis:

- minden iskola állami felügyelet alá került

- növeli az anyanyelvi, elemi népiskolák számát

- gondoskodik az intézményes tanítóképzésrõl

- kötelezõvé teszi 6-12 éves korig az iskolalátogatást.

Közben Erdély nagyfejedelemség lett és a Habsburg birodalomhoz csatolódott.

A trónörökös, József a felvilágosodás eszméitõl áthatva bírálta a kormányzatot. Tervezeteket készített, amelyeket Mária Terézia sorra elutasított. Tudatosan készült uralkodónak.

II. József nem koronáztatta meg magát, így nem kellet a magyar törvényeket figyelembe vennie. A hatalom birtokában lázas tevékenységbe kezdett, hogy megvalósítsa terveit. Egységes, ésszerûen mûködõ birodalmat akart létre hozni, amely az alattvalók számára jólétet biztosít. Megvalósíthatatlannak tartotta, hogy a birodalmat rendeleti úton modernizálják.

Megszüntette a vármegye rendszert, helyére 10 kerületet hozott létre. Magyarország élére biztosokat állított, akikben 100%-ig megbízott. Az országos földhivatalokat is összevonja. Célja, egy erõs hatalom létrehozása volt.

Egyházintézkedései: Uralkodói engedélyhez kötötte a pápai bullák kihirdetését. Ezzel megsértette a katolikusokat. A zsidók számára engedélyezte a letelepedést és a mûvelõdési jogokat. Türelmi rendeletében az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számára szabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Feloszlatta a nem tanítással, betegápolással és tudománnyal foglalkozó jezsuita szerzetesrendeket. II. József jobbágypolitikájában a Mária Terézia megkezdte úton haladt. Az Erdélyben kitört véres román parasztfelkeléstõl sarkallva adta ki jobbágyrendeletét. A rendelet megszüntette a jobbágy elnevezést és a röghöz kötést. A szabadon költözõ parasztok mesterséget tanulhattak, örökíthették javaikat. Megerõsítette telkeikhez való jogukat. A jobbágyok jogi helyzetének változása csökkentette a parasztság kiszolgáltatottságát. A nyelvrendelet kiadásával (1784) is a birodalom egységét akarta erõsíteni. A holt latin helyébe az élõ német nyelvet tette államnyelvvé. Kivételnek számított az Osztrák- és a Németalföld, és Lombardia. A nyelvrendelet nem várt ellenállást váltott ki, a nemesség körében. A magyar nyelv hátrányba szorult. II. József rendeleteinek kibocsátásakor nem vette figyelembe a hagyományok erejét és a politikai erõviszonyokat. Ausztriában ennek ellenére nagyon népszerû lett. Magyarországon trónra lépésekor bizalommal fogadták, támogatták. Híveiket, JOZEFINISTÁKNAK hívták. II. József belépett a törökellenes háborúba, Katalin cárnõ unszolására. A háború sok áldozattal járt, az elégedetlenség az egész lakosságra is kiterjedt. A török háborúban a császár megbetegedett, és hogy birodalmát mentse, halálos ágyán három kivételével minden rendeletét visszavonta. A megmaradt rendeletek: a jobbágyrendelet, a türelmi rendelet és az alsópapság rendelet. A nyugalom helyreállítására azonban már ez sem volt elég. A visszavont rendeleteit „nevezetes tollvonásnak” nevezzük. II. József pozitív uralkodónak számított, de türelmetlen volt.

II. József késõn vonta vissza rendeleteit, a magyar nemesi mozgalmat ezzel már nem lehetett leszerelni. A török háború miatt a parasztság is elégedetlen volt, az ország forrongott. A döntõ többség biztosítékot akart kapni arra, hogy a kormány a jövõben ne tudja megsérteni a rendi alkotmányt. II. Lipót nehéz helyzetben volt. A magyar rendi mozgalmak mellett szembe kellett néznie a Sziléziában felvonuló porosz csapatokkal, a török háborúval, és Franciaországban egyre radikálisabbá váló forradalommal. Engedmények árán leszerelte a poroszokat és békét kötött a Portával. Engedményekkel és fenyegetéssel visszaszorította a magyar rendeket. Helyreállt a dinasztia és a rendek közötti kompromisszum. II. József politikája felkorbácsolta a rendi ellenállást, s a nyelvrendelet kibocsátásától kezdve a rendi mozgalom új tartalommal: a modern magyar nemzeteszmével töltõdött fel. Nemzet alatt a nemesség többsége továbbra is a nemesi nemzetet értette. Miután a rendek kompromisszumot kötöttek, az ellenállást megszûnt, a nemesség érdeklõdése megcsappant, de a megindult folyamatok tovább haladtak. A magyarországi nemzetiségek körében is megjelentek a nemzeti ébredés elsõ jelei. A magyar nemesi vezetõréteg a francia forradalomban, kezdetben csak zsarnoki hatalmat, korlátozó mozgalmat látott. A forradalom radikalizálódása megváltoztatta állásfoglalásukat, s a nemesség zöme felsorakozott a forradalommal szemben álló dinasztia mögött. A hazafias nemesség és a jozefinista értelmiség azonban további nemzeti és társadalmi reformokat szeretett volna elérni. A társasági összejöveteleken tovább folytak az ország jövõjét tervezõ megbeszélések.

1791-ben Lipót kiadja a 91/10 törvénycikkelyt, melyben kikiáltják:

II. Lipót hirtelen halála után fia, I. Ferenc került a trónra. Habsburgok közül nem volt kiemelkedõ király. Konzervatív uralkodó volt. Burkolt abszolutizmusra törekedett, de a rendek támogatására szorult. Titkosrendõrséget és cenzúrát mûködtetett. A József-i és a Lipót-i intézkedéseket Ferenc visszaverte. A francia forradalom és felvilágosodás hatását Magyarországról sem lehetett kizárni. Pest-Budán és a népesebb vidéki városokban olvasókörök alakultak, ahol a francia forradalom eszméit tanulmányozták. Az itt kialakult álláspont befolyásolta a megyegyûlések hangulatát is. Tudóstársaságok jöttek létre. Nyíltabbá váltak az emberek. A radikalizálódó értelmiség nem gondolt szervezet létrehozására. Az új nézet azonban egyre jobban veszélyeztette a politikát. A szervezkedés megindítása Martinovics Ignác ötlete volt. II. József halála után nem tudott érvényesülni. II. Lipótnak a tanácsadója akart lenni, de csak a besúgója lehetett. I. Ferenc azonban nem tartott igényt a szolgálataira. Martinovics jól ismerte a francia filozófiát, mikor álláskérelmét elutasították végleg az elégetlenekhez csatlakozott. Mikor elnyomták személyes kérdésévé vált, hogy megmutathassa mire képes.

1794-ben két mozgalmat hozott létre:

A Reformátorok Társasága, ami a felvilágosult nemesség által vezetett társaság volt. Ez egy mérsékelt társaság, köztársaságot akartak. Céljuk, a köztársasági államforma létrehozása volt. Vezetõjük, Sigray Jakab volt.

A másik a Szabadság és Egyenlõség Társaság, akik radikálisabbak, szélsõségesebb társaság volt, polgári nemzetben gondolkoztak. Céljuk, a nemesi jogok eltörlése, a polgári köztársaság létrehozása. Igazgatói: Hajnóczy, Szentmarjai Ferenc, Laczkovics János.

A két társaság tagjai nem is tudtak egymásról. A beszervezés, ami ügynökrendszer alapján történt. 1794-ben letartóztatták Martinovics Ignácot, de a Jakobinus mozgalmak miatt. A hétszemélyes tábla hosszú tárgyalás után Martinovics kivégzése mellett döntött. A mozgalom vezetõit 1795. május 20.-án kivégezték, a Generáli kaszáló réten, a mai Vérmezõn. Letartóztatták a magyar értelmiség színe-javát, és várfogságra ítélték: Batsányi Jánost, Kazinczy Ferencet (politikai aktivista). A magyar Jakobinus mozgalom bukása után I. Ferenc még kevesebb engedményt adott, mégis erõssé vált a rendi nacionalizmus, mely forradalom ellenes volt. A magyar jakobinus mozgalom a francia forradalom hatására indult el.

A napóleoni háború idõszakára a rendi nacionalizmus volt a jellemzõ. A nemesség tagja forradalom és felvilágosodás ellenesek voltak. 1809-ben, a gyõri csatában a magyarok az uralkodó mellé álltak, nem Napóleon mellé. E lépésüktõl a rendi kiváltságukat remélték.

Ez az idõszak a gazdasági fellendülés idõszaka volt. A háború Magyarország számára kedvezõ volt, mert élelmiszert termelt. 1811-ben I. Ferenc 1/5-ére csökkentette a fizetõeszköz értékét, a gazdag nemesek pénze értéktelenné vált. Az árú felhalmozódott, és a háború végeztével nem volt piac. A piachoz hitel kellett volna, de nem volt hitel. Az õsiség törvénye miatt a földek nem voltak eladhatóak. A megoldást Széchenyi István gondolta ki.

1791. szeptember. 21.-én született Bécsben, egy katolikus, udvarhû arisztokrata család gyermekeként. Az ifjú Széchenyi beutazta Európát Angliától Törökországig, s rádöbbent, hazánk válaszút elõtt áll. Vagy csatlakozunk a virágzó Nyugathoz, vagy az elmaradó Kelethez közeledünk. Belsõ vívódásokkal, majd egyre határozottabb küldetéstudattal látott neki, hogy az ország szekerét a boldogulás irányába fordítsa. 1860. árpilis 7.-én halt meg Döblingben, egy magán elmegyógyintézetben. Nem volt elmebeteg, csak ideggyengeségben szenvedett. Lelkileg nagyon leterhelt volt. Hipohonder volt. Apja Széchényi Ferenc volt, nagy adományozó. Tehetséges volt és nagy befolyással bírt Magyarországon. Anyja Festetics Julianna.

1825-27.-es országgyûlésen Magyarország ismét elfogadja a rendi alkotmányosságot. Ezen az országgyûlésen Széchenyi felajánlotta az országgyûlésnek éves jövedelmét, mely akkoriban 60. 000.- Ft tett ki.

A Stádium címû mûvében, melynek címe a változások szakaszaira utal, az 1832-es országgyûlés számára egységes rendszerbe foglalta gondolatait, a rendi berendezkedés felszámolásáról. Tette ezt annál is inkább, mert az 1830-as országgyûlés a párizsi forradalom hírére a kisebb nyelvi engedmények elérése után csendben feloszlott, mutatva a reformerek gyengeségét.

b./ a közlekedés fejlesztése: a növekedés beindításához szükséges volt az infrastruktúra (közlekedés, termelés) fejlesztése is. Szükségessé váltak a járulékos beruházások.

Vagyis a Habsburg- birodalomtól nem akart elszakadni.

Páratlanul széles látóköre volt, minden vagyonát, tehetségét felhasználta a közös cél érdekében. Nemzete iránt rendkívüli felelõsségérzete volt.

A harmincas években a közvéleményt formálja, amely a negyvenes évektõl már nem követi õt. Politikai kudarcaihoz, lelki instabilitása párosult.

Monokon született, nemesi család gyermekeként. Jogi végzettségû volt. 1832-36. Országgyûlésen tûnik fel, mikor megjelenteti az „Országgyûlési tudósításokat”. Ezekben az években nagyon népszerû volt, egyre jelentõsebb szerepet játszott a reformtábor támogatásában.

Kossuth az országgyûlés feloszlása után tovább munkálkodott az ország egységes közvéleményének kialakításán: a vármegyei életet bemutató Törvényhatósági Tudósítások írásába kezdett. A kormányzat azonban hamarosan lecsapott, Kossuthot letartóztatták.

1839-ben a 7 személyes tábla 4 évi fogságra ítéli.

1839-40. Az országgyûlés már kompromisszumra is képes.

1841.-ben Kossuth szabadul és megbízzák a Pesti Hírlap szerkesztésével. A lépés mögött kormányzati szándék húzódott, így jobban kézben tudták tartani a veszélyesnek ítélt Kossuthot. Kossuth a Pesti Hírlapot közkedvelt lappá tette. Az újság hasábjain az ellenzék eszméit népszerûsítette és rendszerezte.

Kossuth egy meghatározott úton haladt, alapgondolata így:

Célja: a kiváltság nélkülieket be kell vonni a nemzet egészébe

Célja: Felelõs kormány és esküdtszék. Modernizálni kell, mert a kiváltság nélkülieket csak így lehet bevonni.

Kossuth a Habsburg- birodalomtól nem akart elszakadni.

Az önkéntes örökváltság nem hozott eredményt, a jobbágyok töredékének volt csak meg az ehhez szükséges pénze. A birtokosok zöme nem engedhette el a megváltást, mivel a szolgáltatások kiesése miatt ki kellett építenie a gazdaságát. Kossuth felvetette a kötelezõ örökváltság szükségességét. A megváltást az állam feladatává kívánta tenni, melynek jövedelmeit a közteherviselés fedezte volna. Kossuth felismerte a védvámok szükségességét a nemzetgazdaság védelme érdekében. Harcot indított a védvámok bevezetése érdekében. A kormányzat rövidesen belátta, hogy Kossuthot nem tudja korlátozni, ezért 1844-ben leváltották a Pesti Hírlap szerkesztõi állásából.

Kossuth nagyságai: széles valóség ismereten alapuló, kivételes közvélemény formáló tehetség. Kossuth teremtette meg a vezércikk mûfaját Magyarországon. A nemzet egésze iránt felelõsséget érzett, mint Széchenyi. Részvétel a liberális reformellenzés országos szervezetté alakításában.

A Pesti Hírlap érzelmekre ható, radikális hangja kiváltotta Széchenyi ellenérzéseit. Széchenyi megkísérelt a mérsékeltebb liberálisok bevonásával egy középpártot létrehozni. Próbálkozása kudarcot vallott, mert jelöltjei kitartottak a liberális csoport egysége mellett. Széchenyi ezért nyíltan Kossuth ellen fordult. Leszögezte, hogy a célokban nincs különbség közöttük, de az eszközökben igen. Véleménye szerint Kossuth a békés reformokat veszélyezteti radikális politikájával, ami vagy a kormányzat ellenállását válthatja ki, vagy forradalmat idézhet elõ.

Reakciók:

A belpolitikai élet polarizálódott.

- aktivizálódó konzervatívok

1845-tõl adminisztrálódik a rendszer, ezzel a megyei rendszert akarják felszámolni.

Eszközük: a megfélemlítés, megvesztegetés, nyílt erõszak, zsarolás.

Megoldás: a mérsékelt reformok ígérete.

Eredmény: részleges siker.

A liberális közvélemény a gyorsabb ütemû átalakítást pártolta, ezért Kossuth gondolatait fogadta el. Széchenyi politikailag elszigetelõdött. Így a liberális nemesség két jelentõsebb szárnya, a Deák Ferenc és Batthyány Lajos vezette mérsékeltebb és a Kossuth által irányított radikálisabb irányzat között nem jött létre szakadás.

1846. novemberében megalakul a konzervatív párt. Az ellenzék irányzatai:

1847. tavaszán megszervezik az ellenzéki pártot. Programjuk az ellenzéki nyilatkozat. Pontjai:

A liberális centrum nem akart elszakadni. Céljuk, hogy legális eszközökkel reformokat vigyenek véghez.

Komoly szellemi tõkéjük volt. Céljuk:

Jelentõs politikai gondolkodásuk volt, de gondolataikat kevésbé tudták a népnek megmagyarázni, megmutatni. A centralisták a népképviseleten alapuló erõs polgári állam hívei voltak, ezért szembeálltak a rendi eredetû vármegyerendszerrel. A kis csoport rendkívül képzett értelmiségekbõl állt, de szélesebb támogatottságra nem tettek szert. Ez a csoport korszakalkotó volt, mert az árnyoldalakat is megmutatták a népnek.

A fontolva haladók kormányzata a megyei fellépéssel a nemesség egy részét maga mellé tudta állítani. Ugyanakkor fellépésük a liberális ellenzéken belül kiélezte a mérsékeltek és a radikálisabb változások hívei közötti ellentéteket. A mérsékeltebb Deák és Batthyány, valamint a határozottabb politikát követõ Kossuth vezetésével az átalakulás érdekében kiálltak az egység mellett. Ebbe a politikai helyzetbe lép bele 1846–ban Krakkóban és Galíciában kirobbanó nemesi felkelés. A lengyel társadalom, hasonló szerkezetû, mint Magyarországé, ezért sokat tanulhattunk ebbõl a felkelésbõl. Egy minta volt számunkra, hogy hogyan is kéne tenni. A felkelés vezetõi ugyan elhatározták a jobbágyfelszabadítást, ennek azonban nem tudtak érvényt szerezni. Így a bécsi kormányzat a lengyel és ukrán parasztok között szított jobbágy lázadással fojtotta vérbe a szabadságküzdelmet. A brutális események közismertté váltak Magyarországon, ami a politikai erõket állásfoglalásra késztette.

Az 1847-48-as országgyûlést elõkészítõ választásokon mindkét fél minden eszközt bevetett. A kormánynak sikerült néhány ellenzéki vezetõt háttérbe szorítania (Eötvös, Deák), azonban nem tudta megakadályozni, hogy Kossuth Lajost országgyûlési követté válasszák Pesten, aki Deák távollétében az ellenzék vezérévé vált Pozsonyban. Az alsótáblán az erõviszonyok kiegyenlítettek voltak, ezért Kossuth a reformok helyett a sérelmi politikát, az adminisztrátori rendszer elleni küzdelmet állította elõtérbe, hogy a többséget megnyerje. Az alsótáblán azonban még az adminisztrátori rendszer azonnali felszámolásának a követelése is megbukott, s jelentõs reformokra nem került sor. Az országgyûlés többsége egy sor reformjavaslatot elfogadott: az õsiség eltörlését, a kényszerítõ örökváltságot, a háziadó elvállalását.

1848 tavaszán Európa országaiban futótûzként terjedt a forradalom. A forradalmi robbanásnak közvetlen és hosszú távú gazdasági, társadalmi és eszmei okai voltak. Európa területét sorra sújtották a rossz termésû évek, ezek egybe estek a mélyülõ ipari válsággal. A kettõs szorítás nehéz helyzetbe hozta Európa városi szegényeit. Nyugat- Európában az ipari forradalom mit szociális problémák merültek fel, melyeket nem tudtak megoldani. A polgári átalakulás még a kezdeteknél tartott, a nemzetállamok még nem jöttek létre. Franciaországban az ipari forradalom az egyre népesebb munkásság helyzetének romlását hozta. Életkörülményeik, megélhetésük egyre nehezebbé vált. A forradalmi kormányban, az erõviszonyoknak megfelelõen, helyet kaptak a munkásság képviselõi is. A férfiak számára elismerték a választójogot, és elismerték a munkához való jogot. Nemzeti mûhelyeket állítottak fel, ahol munkanélküliek dolgozhattak, közmunkában. A választások után a szavazatok révén hatalomra kerülõ új kormány, mérsékeltebb programokat célzott meg. A nemzeti mûhelyek bezárása, a polgárság körében felháborodást keltett, a munkásság fellázadt (1848. június). A kormány véres harcban, a hadsereg segítségével véres küzdelemben leverte a tömeget.

A francia polgárság erõs államhatalmat akart. A hatalmat választás útján, III. napóleon szerezte meg. 1852-ben köztársasági elnöknek választották meg, uralma 1870-ig tartott. Elnöksége alatt a politikai rendet megszilárdította. 1848-as forradalom során a belsõ rend megszilárdítására törekedett. Nem folytatta a külpolitikát, nem támogatta a forradalmakat. Kerülte a konfliktust a nagyhatalmakkal. Napóleon önálló politikát folytatott, s saját hatalma megszilárdításán fáradozott. 1849-ben csapatokat küldött Rómába, hogy megoltalmazza a várost Garibalditól, majd az osztrákoktól. A francia csapatok 1870-ig maradtak Rómában, ezzel megakadályozták, hogy Itália egységes legyen.

Itáliában összefonódtak a liberális és a nemzeti erõk. A Szárd- királyságtól az osztrákok kiûzését, az egységes Itália létrehozását és az alkotmányos rendszer bevezetését várták.

1848-ban Milánó népe kiûzte az osztrák helyõrséget a városból. A felkelõk megsegítésére a Szárd- királyság megtámadta a Habsburg Birodalmat. Az osztrákok azonban visszavágtak, csapataik gyõzelmet arattak, s a szárd király fegyverszünetet kért. A párizsi események hatására márciusban a Rajna-mente és Dél-Németország nagyvárosaiban felkelések törtek ki. A liberális polgárság a tömegek támogatásával alkotmányt, a cenzúra eltörlését, és az egységes Németország létrehozását követelte. Az uralkodók meghátráltak, s eredményeket adta. A tömegmozgalmas leszereléséhez a liberálisokat használták fel, akik így elvesztették a tömeg rokonszenvét és támogatását. 1848 õszére a liberálisokat félreállították. A német egységmozgalmak is zátonyra futottak, amik a tartományok, megerõsödését támogatta. A porosz uralkodói seregek leverték az egységért küzdõ demokratikus mozgalmat. A porosz király is az egységre törekedett, de azt alkotmányos módon kívánta elérni.

1848. március 13.-án Bécsben kitört a forradalom. A diákok vezetésével kezdõdött, késõbb a polgárság és a külváros munkássága is melléjük állt. Az események elfajulásáért Metternich merev politikáját okolták, és a helyzetet kihasználva elmozdították a kancellárt a helyérõl. A új kormányban, a régi rendszer emberei foglaltak helyet, de a helyzet, az életkörülmények nem változtak. A kormány ígéretet tett egy alkotmányozó gyûlés összehívására, melyet általános választójog alapján hívott volna össze, és a munkanélküliek foglalkoztatásáról esett volna szó. A kormány azonban kimondta a jobbágyfelszabadítást, ezáltal a parasztságot megerõsítette császárhûségében, Bécs egyre inkább magára maradt. Az uralkodó által kiadott korlátozott alkotmányt a liberális polgárság elfogadta, a diákság azonban nem. A diákság seregeit a kormány fel akarta számolni, ezért májusban újabb megmozdulásokra került sor.

A birodalom jelentõs része valamelyik szláv néphez tartozott. Ezek a népek azonban nem voltak egységesek. A lengyelek a birodalomtól független Lengyelország létrehozásán fáradoztak, addig a csehek a birodalomban látták fenntartásuk zálogát. A csehek nem kívántak a Birodalomtól elszakadni, hiszen az számukra kedvezõ gazdasági fejlõdést biztosított. A birodalomtól reméltek védelmet a németegység révén létrejövõ erõs Németországgal és az oroszokkal szemben. A cseh liberálisok támogatták Ausztria egységét. Prágában megtartották a birodalom szláv népeinek kongresszusát, ahol hitet tettek a birodalom fennmaradása és az uralkodó mellett. A cseh liberálisok politikája megerõsítette Csehországban a vezetõség és a hadsereg helyzetét. Windisch-Grätz herceg jelentõs erõket vont össze Prágában, és késõbb egyre keményebben lépett fel. A hadsereg rövid harcok után megszállta Prágát. Csehország a birodalmi hadsereg és a vezetõség (kamarilla) bázisává vált Béccsel és Magyarországgal szemben.

A nyár folyamán Bécsben összeült az osztrák alkotmányozó nemzetgyûlés. Tagjai többsége a parasztságból és a polgárságból került ki. A német képviselõk jórészt liberálisok voltak, de az alkotmányos monarchia kiépítésére törekedtek. Centralizált birodalomban gondolkodtak.

Késõbb a kormányba egyre több liberális került, ám ezek a politikusok egyre inkább a dinasztia mellett sorakoztak fel, feladva elképzeléseik jelentõs részét.

Miután a kamarilla az osztrák hadügyminiszter Latour támogatásával és a hadsereg segítségével az olaszokat Custozzánál, a cseheket Prágában leverte, s Jellasicsot a magyarok ellen küldte. Ám Jellasics Pákozdnál 1848. szeptember 28.-án vereséget szenvedett, Móga Jánostól és csapatától. Jellasics Bécs felé menekült. A bécsi radikális erõk a horvát bán magyarországi tejhatalmában saját sorsuk megpecsételõdését látták, ezért amikor Latour a bécsi helyõrséget a bán támogatására akarta küldeni, ismét kitört a forradalom. Latourt felakasztották, barikádokat emeltek. Az udvar a kormánnyal együtt Olmütz-be menekült. A Prágából érkezõ Windisch-Grätz csapatai október 31.-én kemény harcban elfoglalták Bécset, a forradalom elbukott.

A bécsi forradalom leverése után a kamarilla új kormányt nevezett ki, mely a birodalom megõrzését és az uralkodói hatalom megóvását tekintette feladatának. 1848. december 2.-án V. Ferdinándot lemondatták és I. Ferenc József ültették a trónra. Az alkotmányozó gyûlést feloszlatták, és az uralkodó nevében adományozott 1849. március 4.-én ún. oktrojált alkotmányt bocsátottak ki, Olmützben (kierõszakolt alkotmány). Az új alaptörvény a hatalmat az uralkodó

Kezébe vonta vissza. Az alkotmány megszüntette Magyarország sajátos különállását, beolvasztva az országot a birodalomba. A dinasztiát támogató nemzetiségeknek remélt önállóságot sem adta meg.

Az utolsó rendi országgyûlésen kialakult patthelyzetet a francia forradalom híre lendítette át a holtponton. Ezen az országgyûlésen a felsõtábla tagjai kevesen vannak, az alsótábla, az ellenzék azonban jóval nagyobb létszámú. Az országgyûlés dönt az örökváltság kérdésérõl. Az õsiség módosítása is eredménynek számított, bár az ellenzék az eltörlést szerette volna elérni. Bevezetik a háziadót. A rendek látták, hogy a francia események Magyarországon is feszültséget okoznak. Kossuth a katasztrófa megelõzése érdekében reformok végrehajtását javasolta, március 3.-i felirati beszédében. Követeli:

Az idõ azonban ellenük dolgozott: március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, s a kormány a császárvárosban engedni kényszerült. A feliratot egy népes küldöttség vitte Pozsonyból- Bécsbe. Március 14.-én az alsóház elfogadta a feliratot. A népes tömeg március 15.-re ér Bécsbe, eközben Pesten a Fiatal Magyarország köre a bécsi forradalom hírére március 15.-én cselekvésre szánta el magát. A fiatalság Petõfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál vezetésével maga mellé állította a forradalmi lázban égõ várost. Landerernél a cenzúra mellõzésével kinyomtatták követeléseiket tartalmazó 12 pontot és a Nemzeti dal címû Petõfi verset.

Délután a húszezres tömeg a Nemzeti Múzeumnál gyülekezett, majd az ifjak vezetésével a Városháza elé vonult. Közben a liberális nemesség Pesten tartózkodó képviselõi – Nyáry Pál alispán és Klauzál Gábor – is a márciusi ifjakhoz csatlakoztak. Rövid tanácskozás után Pest városának tanácsa is a mozgalom mellé állt. A tömeg tekintélyes polgárokkal és nemesekkel vonult át a hajóhídon a Helytartótanács épülete elé, a Várba. A tanács vezetõi nem merték, s nem is akarták a katonaságot bevetni, s teljesítették a tüntetõk követeléseit. Táncsics Mihályt szabadon bocsátották börtönébõl. Este a cenzúra által betiltott Bánk bánt adták elõ a Nemzeti Színházban.

A rend fenntartása és a tulajdon védelme érdekében Közcsendi (közbiztonsági) Bizottmányt választottak, melyben a márciusi ifjak megelégedtek néhány hellyel. Petõfi és társai tudatosan vállalták, hogy a liberális nemességet a reformok véghezvitelére sarkallják, de óvakodtak attól, hogy radikalizmusukkal a nemességet a konzervatívok oldalára állítsák. A pesti forradalom vér nélkül zajlott le, mert az ifjak együttmûködtek a megyei és városi vezetõkkel, akik a zavaros helyzetben a jórészt olaszokból álló helyõrséget nem merték bevetni.

Az Államtanács a Kossuth által megfogalmazott követeléseket elõször visszautasította. A pesti forradalom hírére, majd István nádor személyes közbelépésére azonban az uralkodó jóváhagyta a feliratot. 1848. március 17.-én a nádor Batthyány Lajost kinevezte miniszterelnökké.

Batthyány Lajos koalíciós kormányt hozott létre. A minisztériumban a magyar politikai élet valamennyi irányzata képviselve volt, a többséget azonban a liberálisok alkották.

Az Államtanács a márciusi napokban kétszer is megkísérelte korlátozni a kicsikart engedményeket. Ám ez megrendült helyzetük és a pesti nép által támogatott magyar liberálisok ellenállása miatt meghiúsult. Az uralkodó által április 11.-én szentesített törvényekben született meg a polgári és alkotmányos Magyarország. Az áprilisi törvények felszámolták a rendi kiváltságokat, állami kárpótlással felszabadították a jobbágyságot. Az ország jobbágysága minden teher nélkül megszabadult úrbéres szolgáltatásaitól, s úrbéres földjeinek polgári tulajdonosává vált. Eltörölték a tizedet és az úriszéket is. A jobbágyság többsége földhöz jutott, a közös legelõkbõl más a házas zsellérek is kis parcellák birtokosai lettek.

Magyarország felelõs kormánya révén alkotmányos monarchiává vált. Létrejött a népképviseleten alapuló, alkotmányos állam. A választójogot vagyoni cenzushoz kötötték, de az értelmiségnek és az egykor választójoggal rendelkezõ nemeseknek és polgároknak ettõl függetlenül biztosították a választójogot. Az Ausztriához fûzõdõ viszony nem nyert egyértelmû megfogalmazást. Elméletileg az országot csak a közös uralkodó kötötte össze a birodalom másik felével, de tisztázatlan maradt a hadsereg, a külképviselet és ezek pénzügyi hátterének kérdése.

Az április törvények kártalanítás nélkül mentesítették a parasztságot az úrbéres szolgáltatások alól, s úrbéres földjeik tulajdonosává tették a volt jobbágyokat. A végrehajtás gyorsasága alapvetõ politikai fontossággal bírt. A magyar kormánynak el kellet hárítania a jobbágylázadás veszélyét. A törvényt azonnal végrehajtották. A tömegek azt várták, hogy minden gondjuk megoldódik: több földet szerettek volna. A kormány a nemesség támogatásának elévesztése nélkül azonban nem adhatott többet. A zavargások helyszínére kormánybiztosokat küldtek ki, akik meggyõzéssel, s ahol kellett erõszakkal hajtották végre a törvényt. Az elhúzódó probléma nem vezetett robbanáshoz. Ebben jelentõs szerepet játszott, hogy a magyar jobbágyfelszabadítás valóban kedvezõ volt a jobbágyság számára: nem vették el földjeik egy részét, és nem hárították rájuk évtizedekig fizetendõ adósságként a megváltást. A jobbágyság kitartásában jelentõs szerepet játszott a pusztító szerb, majd horvát támadás, ami honvédelemre sarkallta a parasztságot.

A magyar kormánynak a rend helyreállítása mellett tisztáznia kellett az Ausztriához fûzõdõ viszonyt. Se az osztrák, se a magyar politikai vezetõréteg nem rendelkezett kiforrott állásponttal a tekintetben, hogyan lehet az alkotmányosság, a polgári állam viszonyai között megvalósítani a birodalmi egységet és a birodalmon belüli magyar függetlenséget úgy, hogy az egység és a függetlenség is megmaradjon.

Az Államtanács és az osztrák kormányok a megoldást kizárólag a magyar hadügy- és pénzügyminisztérium beolvasztásában látták. A magyar vezetés e tárcák elvesztésébe nem volt hajlandó belenyugodni, és Széchenyi, Deák és Batthyány tárgyalási szándékát is elutasították, az osztrák vezetés a fegyveres harc mellett döntött. Mivel azonban katonai fellépésre nem volt erejük, elsõként a nemzetiségeket kívánták felvonultatni. A magyar vezetõk a béke megõrzése érdekében tárgyalni kívántak, azonban az Államtanács és a bécsi kormány magatartása megerõsítette a szembenállás híveit. A délszláv támadás elhárítása érdekében egyre több olyan lépést tettek, mely a független magyar államiságot erõsítette, és így megkérdõjelezte a birodalom egységét.

Súlyos kérdések a kormány elõtt:

A magyar és osztrák kormány között számos kérdésben feszültég alakult ki. A forrongó országban csekély haderõ állomásozott, s Batthyány többszöri kérése ellenére a magyar sorozású ezredeket nem küldték haza. Ezért a miniszterelnök a nemzetõrséget fejlesztette, majd utasítást adott az elsõ tíz honvédzászlóalj toborzására (május 16.).

Kossuth Lajos a népképviseleti alapon kiírt választások után összehívott új országgyûléstõl 200. 000 újoncot és a felszerelésükhöz szükséges pénz megszavazását kérte. A képviselõház, egy emberként szavazta meg az új magyar hadsereg felállítását. A király ezt nem szentesítette, vagyis nem volt érvényes.

Az ország nem magyar népei körében a márciusi forradalom, lelkesedést váltott ki. A nemzetiségi parasztságot is érintette a jobbágyfelszabadítás. A vezetõréteg rövidesen megfogalmazta a nemzeti követeléseit: autonóm terület, saját nemzeti gyûlés. A nemzeti mozgalmak a nemzeti fejlõdés minél szélesebb körû biztosítását tûzték ki célul maguk elé. Ezért egymással is szembe kerültek. A nemzetiségek vezetõrétege elenyészõ kissebséget alkotott. Így az értelmiségiek (jórészt egyházi elöljárók) a magyarokkal szembehelyezkedve közeledtek az ígéretekkel nem fukarkodó bécsi kormányzathoz, amely fel kívánta használni õket a magyar politikai törekvéssekkel szemben. A nemzetiségi elit ott volt számottevõ, ahol már 1848 elõtt is rendelkezett valamilyen szervezett erõvel, mint a horvátok, a szerbek és az erdélyi románok a határezredek révén. Ahol ez hiányzott, csak a jobbágy tömegek megnyerésével lehetett erõt felmutatni. Ez csak ott sikerülhetett, ahol a magyar kormány nem tudta végrehajtani a jobbágyfelszabadítást. Így a szlovákok, ruszinok, magyarországi románok körében ez nem sikerült, s e vidékek jobbágyai a magyar oldalon küzdöttek a következõ években. A nemzetiségi vezetõk az április törvények, nyújtotta keretek között nem bírtak politikai harcot indítani érdekeikért. A bécsi kormányzathoz közeledve, a paraszti elégedetlenséget kihasználva a fegyveres fellépést választották, ami polgárháborúhoz vezetetett.

A szlovákság magyar vezetésû vármegyékben élt, így nem okozott gondot a jobbágyfelszabadítás kihirdetése és végrehajtása. A szlovák jobbágyi tömegek nem fordultak szembe a kormánnyal. Néhány értelmiségi Lipótszentmiklóson tartott nemzeti gyûlésen fogalmazta meg követeléseit: nyelvhasználat és megyei-területi önkormányzatot követeltek.

Balázsfalván hatalmas román paraszti tömeg és kisszámú értelmiségi tartott gyûlést. Elutasították Erdély és Magyarország unióját. Az erdélyi románság vezetõi felsorakoztatták maguk mögött a jobbágyokat. A nyár végére már megtalálták a kapcsolatot az erdélyi császári fõ-hadparancsnoksággal, s õsszel a szabadságharc ellen vezették a román jobbágytömegeket.

Másképpen alakult a magyarországi románok helyzete, akik részesültek a jogkiterjesztésbõl. Nemzeti követeléseiket õk is megfogalmazták, de képviselõik révén részt vettek a magyar országgyûlés munkájában, s nem fordultak szembe a szabadságharccal.

Újvidéki gyûlésükön még elismerték a magyar államot, és autonómiát követeltek. Kossuth a magyar államegység alapján utasította el követelésüket. A Karlócán tartott szerb kongresszus kimondta igényüket egy szerb tartomány alakítására. A szerbek fegyvert fogtak, és rátörtek a Délvidék népére. A délvidéket vérbe borító szerb felkelés sajátosan hatott a szabadságharc történetére: a külsõ támadás elõsegítette a felkészülést a késõbbi fegyveres harcra, növelte az országgyûlés elszántságát a döntõ lépések megtételében.

Horvátország 1848 elõtt rendi tartományi különállással bírt. Ezért a horvátok esetében a magyar vezetõréteg hajlandó volt elismerni az autonómiát a polgári alkotmány körülményei közepette is. A bécsi kormány által Horvátország élére állított Jellasics József jobbágyfelszabadítással, a birodalmon belüli független horvát kormánytartomány ígéretével maga mellé állította a nemzeti erõket. A magyar kormánnyal folytatott tárgyalások során már a horvát függetlenséggel sem elégedett meg. Magyarország összbirodalmi alárendelését követelte. A magyar kormány nyomására az uralkodó semmilyen lépést nem tett, több alkalommal elhatárolódott, sõt pénzzel támogatta Jellasicsot. Augusztus végén Itáliában, Csehországban és Galíciában hatalmát megszilárdító kormányzat nyíltan a horvátok mellé állt.

A Délvidék lángokban állt, a magyar kormány megkezdte a fegyveres felkészülést. 1848. augusztus 31.-én az uralkodó „államiratban” visszavonta az önálló magyar had- és pénzügyminisztérium jogkörét. A magyar vezetés nem fogadta el a törvények visszavonását, ezért Jellasics átlépte a magyar határt (szeptember 11.). Ezen a napon Batthyány lemond. Ez a szeptemberi fordulat. Forradalomról innen beszélhetünk, mert fegyveres beavatkozásra került sor. Az országgyûlés vállalta az önvédelmi harcot. Elrendelték az újoncozást, kormánybiztosokat küldtek ki. A parasztság megnyerése érdekében eltörölték a szõlõdézsmát. Kossuth elnökletével Országos Honvédelmi Bizottmányt választottak, mely októbertõl a végrehajtó hatalom szerepét töltötte be.

A kenyértörés hírére Esterházy lemondott, Széchenyit az önvád egy döblingi elmegyógyintézetébe ûzte. A bécsi kormány nem akart tárgyalni. A Drávától a Balaton mentén a fõváros felé elõretörõ horvát erõkkel magyar sorezredek álltak szemben. A fõtiszti kar tagjai közül többen nem vállalták a császári és királyi erõkkel szembeni harcot. A magyar kormány kérésére István nádor állt a sereg élére.

A nádor távozása után a magyar sereg vezetése az idõs, román származású császári tisztre, Móga János altábornagyra szakadt. A magyar táborba folyamatosan érkezett az erõsítés. Ugyanakkor Jellasics garázdálkodó katonáival szemben népfelkelés robbant ki a csapatok hátában. Elvágták a horvátok utánpótlását, elfogták levelezését. Móga folyamatosan visszavonult, azonban Pákozdnál Batthyány közbelépésére hadrendbe állította seregét, s elállta az utat a fõváros felé. Pákozdnál Jellasics támadásra vezénylete csapatait, a magyar sereg azonban visszaverte rohamukat. A bán visszavonult, fegyverszünetet kért, amit arra használt ki, hogy Bécs felé meneküljön csapataival. A pákozdi csata jelentõs volt, mert a magyar honvédség idõt nyert a felkészülésre. Lehetõséget nyert, hogy a császári haderõkkel felvegye a harcot. Móga az országgyûlés felhatalmazása nélkül nem lépte át a határt.

V. Ferdinánd nevében, nem tudva Jellasics kudarcáról, feloszlatták a magyar országgyûlést (október 4.). Tejhatalmú uralkodónak Jellasicsot nevezték ki. Két nap múlva kitört a második bécsi forradalom (október 6.). A magyar hadak ennek ellenére sem lépték át a határt, az osztrák birodalmi tanács hívását várták. Késõbb Kossuth közbelépésére a sereg megindult. A még csak alakulóban lévõ magyar hadakra Schwechat-nál, Windisch-Grätz csapatai vereséget mértek (október 30.), majd leverték a bécsi forradalmat.

A császári trónt december 2.–án elfoglaló Ferenc József és a kormány általános támadást indított Magyarország ellen. A fõerõk Windisch-Grätz vezetésével a Duna mentén indultak támadásra. Velük szemben a feldunai hadsereg állt, Görgey Artúr vezetésével. Görgey a túlerõ elõl visszavonult. Kossuth és Görgey között ellentét alakult ki: a fõvezér kerülte az ütközetet, hogy megtartsa a hadseregét. A politikus gyõzelmet követelt, hogy ébren tartsa a lelkesedést az országgyûlésen és az emberekben. A fõerõk harcolva hátráltak Budáig, majd harc nélkül feladták Pestet (január 4.). Az országgyûlés decemberben a harc folytatása mellett döntött. A tél közepén a kormányt Debrecenbe költöztették. Az átköltözés közben Deák és Batthyány Windisch-Grätzhez utazik tárgyalni, de õ csak a feltétel nélküli megadásról hajlandó tárgyalni.

1849. január 5.-én Windisch-Grätz bevonul Pestre, Batthyányt letartóztatják. A 47-es állapotot restaurálják.

Január 5.-én hogy megnyugtassa tisztjeit, Vácon kiáltványt tett közzé. Ebben hangsúlyozta a harc törvényes jellegét, a hadsereg szakszerû irányítását követelte. Kérte, hogy hadügyi kérdésekben a hadügyminisztérium döntsön az Országos Honvédelmi Bizottmány helyett. Az alkotmányosságot (1848. áprilisi törvények) kész volt minden külsõ ellenséggel szemben megvédeni. Pest kiürítése után Görgey Vácon át a Felvidék irányába vonult, hogy elvonja Windisch-Grätz fõerõit a kormány új székhelye, Debrecen megtámadásától. Windisch-Grätz valóban nem folytatta az elõrevonulást. A feldunai hadsereg a Felvidék hegyein és szorosain átnyomult a Hernád völgye felé. A sereg harci értéke fokozatosan nõtt. Görgey erõsítette a fegyelmet, muníciót szerzett, s zömében szlovák újoncokat fogadott seregébe.

Február elején a Guyon Richárd vezette hadosztály véres csatában elfoglalta a Branyiszkói-hágót, s ezzel megnyílt az út Görgey serege elõtt a Hernád völgyébe. Bejutottak Eperjesre és Kassára. A hónap közepén Görgey serege egyesült a Klapka György által vezetett sereggel. Így a Tisza vonalához rendelt Damjanich János vezette délvidéki alakulatokkal együtt Windisch-Grätzcel szemben jelentõs erõk, sorakoztak fel. A honvédsereg és a kormány a vereségek közepette ütõképes sereget állított fel.

Kossuth nem bízott Görgeyben, ezért a fõsereg parancsnokává Dembinszky Henriket nevezik ki. Február 26-27. a Kápolnai csatában a két sereg megütközik. Dembinszky határozatlansága miatt a sereg vereséget szenved. Ezt a vereséget Dembinszky nyakába varrják, ennek következtében leváltják. Utódjának nem Görgey-t nevezik ki, hanem Vetter Antalt. A kápolnai ütközet után az udvar kiadja az olmützi oktrojált (a kierõszakolt alkotmányt). Ez az alkotmány a magyar törekvéseket semmibe vette mind nemzeti, mind alkotmányos szempontból. Ez soha nem lép életbe, mert április 2.-án elkezdõdik a tavaszi hadjárat, mely május 21.-ig tart.

Az új hadvezetés merész tervet dolgozott ki: a honvédség kerítse be az ellenséget, és mérjen döntõ csapást rá.

Április. 2. Hatvan / Gáspár Sándor

Április. 4. Tápióbicske / Klapka és Damjanich

Április. 6. Isaszeg / a fõsereg

A fõsereg gyõzelme után Windisch-Grätz csapataival ki tud menekülni, de ez a menekülés a bukását is jelentette, mert leváltották és helyét WELDEN foglalta el.

Gödöllõn tanács ült össze, mely Komárom és az osztrák sereg bekerítését tûzte ki célul.

Április. 10. Vác

Április. 19. Nagysalló

Április. 26. felmentik Komárom várát, de ez sok idõt vett igénybe és Welden kivonult az országból.

A következõ cél Buda visszafoglalása volt. Buda ostromát május 21.-én kezdték el. A vár parancsnoka Henzi volt, õ hõsi halált halt. Május 21.-re a teljes Magyarország felszabadult. Ez egy hatalmas katonai bravúr volt, mert másfél hónap alatt kiûzték az osztrák seregeket az országból.

Az olmützi alkotmányra válaszul április 14.-én a magyar országgyûlés Kossuth Lajos javaslatára kimondta a Habsburg-ház trónfosztását. A függetlenség kimondásától Kossuth az ország elismerését és külsõ támogatást remélt. Ez azonban nem javított az ország külpolitikai szempontján. Az ország államformájáról nem döntöttek, Kossuth Lajost kormányzóvá választották, és Szemere Bertalan vezetésével új alkotmányos kormányt alakítottak.

A politikai és a katonai vezetés Buda várának felszabadítását tûzte ki célul. Buda viaszfoglalásával az ország jelentõs része magyar ellenõrzés alá került, s a lakosság a gyõzelem mámorában úszott. A nemzetközi erõviszonyok azonban nem kedveztek. A vereséget szenvedett Ferenc József segítséget kért I. Miklós cártól (május 1.) aki bejelentette hadai megindítását (május 9.). A honvédsereg reménytelen helyzetbe került.

1849 tavaszán a magyarság és a nemzetiségek között érlelõdött a megegyezés. A nemzetiségek csalódtak a birodalmi alkotmányban, és a párizsi lengyel emigráció is a megbékélésre ösztökélte õket. Béketárgyalások kezdõdtek a szerbekkel és a románokkal. A magyar kormány nyelvhasználat kérdésében számos engedményt tett, de a területi autonómia megadásától elzárkózott. Így a tárgyalások a szerbekkel nem vezettek eredményre. A románokkal július 14.-énm megszületett a megbékélési tervezet. Ennek figyelembevételével alkotta meg a nemzetgyûlés a nemzetiségi határozatot (július 28.). a határozat széles körû nyelvhasználatot tett lehetõvé a közigazgatásban és az oktatásban. Ugyanakkor elismerte a magyar államnyelvet, s nem biztosította a területi autonómiát. Erdélyben Bem gyõzelmei és politikája teremtette meg a feltételeket a tárgyalásokhoz. A román felkelõk a tárgyalások idejére fegyverszünetet kértek. Kossuth azonban nem volt hajlandó a támadásban lévõ erõket leállítani. Hatvani Imre csapatai bevonultak Abrudbányára. A román felkelõk lemészárolták a város lakosságát. A véres harcban ismét ártatlanok ezrei pusztultak el. A havasokban lelte halálát a márciusi ifjak egykori vezére, Vasvári Pál.

A magyar hadsereg egyszerre verte ki az országból a birodalmi hadsereget és törte meg a szeparatizmusra törõ nemzetiségek lázadásait. A további sikerhez a nagyhatalmak semlegességére lett volna szükség, azonban ez nem adatott meg. Görgey az egyetlen megoldást az erõk koncentrálásában látta. Görgey az összpontosítás bázisául Komárom térséget ajánlotta. Minden érv emellett szólt: bevehetetlen erõdrendszer, a császári erõk közelsége, a vidék magyar lakosságának támogatása. Kossuth elfogadta a tábornok elõterjesztését, ám Görgey ellenlábasai, Perczel és Dembinszky javaslata mellé állt, akik az erõk egyesítését Szegedtõl délre tervezték. Az elképzelés minden szempontból hibás volt: lehetõséget adott az osztrák és orosz erõk egyesülésére, nem volt a közelben erõs központ (Temesvár osztrák kézben volt), s a terület lakóinak jelentõs része ellenséges érzelmû nemzetiségi volt. Dembinszkyék javaslatának egyetlen elõnye volt, a török határ közelsége, mely az emigráció lehetõségét biztosította.

Görgey elfogadta a haditerv megváltoztatását, de kísérlete az osztrák erõk legyõzésére sikertelen volt. Vácnál már az orosz erõkön keresztül kellett volna utat törnie magának. Nagy kerülõvel, nyomában az orosz sereggel, több csatát vívott, mire Arad térségébe ért. (augusztus 9.). Kossuth a Délvidéken összpontosuló erõk vezérévé Dembinszkyt nevezte ki. Kossuth Görgeyhez hasonlóan Arad várához rendelte a térségben állomásozó erõket. Dembinszky azonban délnek, Temesvár felé fordult, ahol teljes vereséget szenvedett Haynautól. A Temesvár felé vonuló Dembinszky nem akart csatát vállalni, a hadtápot már tovább is küldték. Ekkor azonban megérkezett Erdélybõl Bem, aki kemény harcokban (Segesvár, július 31.) teljesen elvesztette seregét. Átvéve az irányítást azonnal csatát vállalt, hogy áttörhessen Arad felé. Bem vereséget szenvedett. A csapatok jelentõs része felbomlott, sokan fogságba estek, mások szétszéledtek, sokakat a környék román parasztjai vertek agyon. A vereség hírére Kossuth lemondott. A hatalmat Görgeyre ruházta, aki Világosnál augusztus 13.-án az oroszok elõtt feltétel nélkül letette a fegyvert.

Perczel, Bem, Kossuth és még néhány száz ember török földre menekült. A többi harcoló alakulat megadta magát, bízva a cár büntetlenséget biztosító ígéretében. Az osztrák kormányzat azonban a bosszút választotta.

Görgey abban a reményben tette le a fegyvert az oroszok elõtt, hogy a cár kegyelmet kér a kapituláló magyaroknak. Ebben nem is csalódott, azonban az osztrák kormányzat a megtorlás mellett döntött, és szabad kezet adott a kegyetlenségérõl hírhedt Haynaunak. Az oroszok kiadták foglyaikat a császáriaknak, akik október 6.-án Aradon, Görgey kivételével, kivégezték a volt császári honvéd fõtiszteket, Pesten, pedig Batthyány Lajos miniszterelnököt. A katonai bíróságok ítélete nyomás 120 embert ítéltek halálra, ezrek kerültek börtönbe. A volt honvédek tízezreit sorozták be „kegyelembõl” a császári hadseregbe. Miután Haynau a „piszkos munkát elvégezte”, a bécsi kormányzat hirtelen ráébredt túlkapásainak súlyára, és menesztette a „hiénát”.

1848 forradalmai elbuktak, de átalakították Európát. Az orosz határig felszámolták a jobbágyságot, a gazdaságot bénító akadályok jelentõs része elhárult. Az ipari forradalom az egész kontinensen gyorsan tért hódított. Nõtt a munkahelyek száma, javult a középréteg és a tömeg életszínvonala. Az államférfiak a konfliktusokat késõbb kisebb helyi háborúval és diplomáciai tárgyalásokkal oldották meg. 1848 kudarca után a hideg fejjel gondolkozó reálpolitikusok vették át az irányítást.

1848-ban elnökké választott III. Napóleon a polgári pártok ellentéteit kihasználva államcsínyt hajtott végre. Császárrá nyilvánította magát. A hatalom átvételt népszavazással erõsítette meg. III. Napóleonként diktatúrát vezetett be, az országot bonapartista csoporttal irányította. A gazdaság virágzott, a fejlõdést az állam támogatta, mert alapvetõ érdeke volt a jólét növelése, a tömegek helyzetének javítása. A külpolitika fontos belpolitikai szerepet játszott Napóleon császárságában. Napóleon minden konfliktusba beavatkozott, Mexikótól Indokináig. Bukását a gazdaságilag egyre inkább Franciaország fölé kerekedõ egységes Németországtól elszenvedett vereség okozta.

Oroszország az 1848-as forradalmak leverése után hatalma csúcsán állt. Az oroszok elérkezettnek látták az idõt a tengerszorosok megszerzésére. A keleti kérdés kiélezõdése a krími háború kirobbanásához vezetett. A francia- brit- török szövetséges hadak partra szálltak Krímben. Hosszú ostrom után elfoglalták a fekete-tengeri orosz flotta erõdbázisát, Szevasztopolt. Szevasztopol elesése után, I. Miklós cár meghalt, az új cár II: Sándor hajlott a megegyezésre. Az 1856-ban megkötött párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását. A háborús vereség érzékeny pontján találta a cári vezetést. II. Sándor belátta, ahhoz, hogy Oroszország fenntarthassa nagyhatalmi állását, reformokra van szükség. Ezért felszabadította a jobbágyokat (1861). Óvatos reformjai elegendõnek bizonyultak mind a társadalmi robbanás elkerüléséhez, mind a gazdasági fejlõdés megindulásához.

Az olasz csizma az ókortól több kisebb egységbõl állt. Itália a széttagoltság következtében a szomszédos nagyhatalmak befolyása alá került. A XVIII. századtól a térség a francia és az osztrák nagyhatalmi érdekek ütközõpontjába került. A napóleoni háborúk idején megerõsödött a Szárd Királyság (Piemont), Lombardia és Velence osztrák fennhatóság alá került. Az osztrák hadsereg fölénye beigazolódott. A kezdeményezés a hatalmi politikát figyelembe véve reálpolitikusok kezébe került. Az egykori forradalmárok közül Garibaldi megõrizte aktivitását, az eseményeket azonban a szárd királyság miniszterelnöke Cavour irányította.

Cavour belátta, hogy a megerõsített szárd erõk sem képesek legyõzni Ausztriát. Nagyhatalmi támogatást keresett, amit III. napóleon Franciaországában talált meg. Cavour kihasználta napóleon mohóságát, Nizzát és Savoyát ígérte a támogatásért cserébe. Miután Piemontiak provokálták az osztrákokat, s Ferenc József lépre menve hadat üzent. Az egyesült seregek leverték az osztrák csapatokat, és bevonultak Milánóba (1859. június 14.-én). Majd a franciák elõretörve, a véres solferniói csatában (június 24.) ismét legyõzték az osztrák haderõt. Ferenc József békét kért, Napóleon a nagy áldozatok miatt hajlott a megegyezésre, ezen kívül félt, hogy Cavour nem elégszik meg Észak- Itáliával.

A két császár elõkészítette a Zürichben megkötendõ békeszerzõdést, amely Lombardiát Piemontnak adta, de Velencét osztrák kézen hagyta. 1860-ban, Pármában, Modenában, Toscanában felkelések törtek ki, és a felkelõk kimondták egyesülésüket Piemonttal. Napóleon meg akarta szerezni Nizzát és Savoyát, ezért kénytelen volt elfogadni a helyzetet. Ausztria nem akart újabb háborút.

Cavour úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nyugalomra van szükség. Ennek ellenére Garibaldi két gõzhajóval útra kelt Szicília felé (1860). A vállalkozás vakmerõ volt. Marsálánál partra szálló elszántsága csodákat mûvelt. Palermóban már fellázadt a város polgársága, s Nápoly környékén a királyi csapatok harc nélkül szétszéledtek. Garibaldi gyõzelmeit látva, Cavour gyorsan cselekedett, a Piemonti seregeket Nápolyba irányította, a terület biztosítása érdekében. Amikor Garibaldi seregei találkoztak Viktor Emánuel seregeivel, Garibaldi félre állt, s Dél-Itália csatlakozott Piemonthoz. 1860-ban Róma és Velence kivételével az olaszok által lakott területek jelentõs része már Viktor Emánuel királyságához tartozott. Velence az osztrákok, Róma a franciák kezén volt. A nemzetközi helyzet azonban kedvezett az olaszoknak. A porosz- osztrák háború Velencét (1866), a porosz- francia Rómát adta a kezükre (1870).

1848 forradalmai ugyan elbuktak, de kiiktatták a gazdaság fejlõdését megakadályozó feudális jellegû korlátozásokat. A terület rohamosan iparosodott. A német gazdasági növekedés meghaladta az angol, s messze túlszárnyalta a francia ütemet. A gazdasági növekedés határa bõvült és egységesült a német területek piaca, s a további fejlõdés megkövetelte a politikai egység megteremtését. A gazdaság minden ágazata fejlõdött, de kimagasló volt a nehézipar fellendülése. A német ipart nagyfokú koncentráció jellemezte. Hatalmas iparvállalatok, részvénytársaságok jöttek létre, melyek rövidesen a világ élvonalába kerültek. Jelentõsen elõsegítette a gazdasági növekedést a Poroszország kezdeményezésére létrehozott, Zollverein (Vámszövetség), mely több német állam belépésével 1834-tõl kapott jelentõsebb szerepet. Ausztria birodalmi lekötöttsége miatt nem léphetett be ebbe a szövetségbe. Poroszország gazdaságilag megszerezte a vezetõ helyet. A XVIII. század óta a Németországon belüli vezetõ szerepért két hatalom, Ausztria és Poroszország vetélkedett. 1848-tól Poroszország tudta növelni tekintélyét.

Ausztria 1848-ban csaknem szétesett, mely befolyásolta külpolitikáját. A Habsburgok hiába törekedtek az egységes birodalom megteremtésére, birodalmukban egy nemzetiség sem képviselt olyan súlyt, hogy a modern nemzeti elvnek megfelelõen nemzeti dinasztiaként lépjenek fel. Ezt a szerepet egyre inkább a porosz, Hohenzollernek töltötték be.

Ausztria itáliai vereségét követõen (1859) remény ébredt a német hazafiakban. Növekedett a kis német, az Ausztria kizárásával megvalósítandó egység híveinek száma, míg a nagy német (Ausztriával együttes) terve háttérbe szorult. A nemzeti egység érdekében azonban háttérbe szorították a politikai nézetkülönbségeket. Helyzetüket megkönnyítette a trónra lépõ I. Vilmos liberális reformjai (1858). Az 1862-tõl a porosz kormányt vezetõ Otto von Bismarckkal szemben a liberálisok ugyan ellenzékbe vonultak, de nem akadályozták politikáját, pedig többször megsértette a liberális felfogást. Bismarck a parlament megkerülésével keresztülvitte a hadsereg reformját. Modern fegyverekkel felszerelt, az általános hadkötelezettség alapján felállított hadsereget hozott létre. Poroszország katonai ereje a többszörösére nõtt. Bismarck elsõ nemzetközi sikerét a Schleswig- Holstein körül kirobbanó háború során érte el (1864). A széttagolt Németországtól egykor Dánia szerezte meg a tartományt. Dánia a területet be akarta kebelezni, de Poroszország fellépett ellene. Vetélkedésük következtében Ausztria is belépett a háborúba. A két nagyhatalom gyõzelmet aratott, Schleswig porosz, Holstein osztrák igazgatás alá került. Az északi tartomány folyamatos konfliktusforrást jelentett, s végül a két német hatalom háborújához vezetett.

Bismarcknak nem kellett tartania Nagy- Britanniától, mivel az angolok az európai egyensúly érdekében fontosnak tartotta volna egy erõs német államot. Oroszország a krími háború miatt eltávolodott Ausztriától, ugyanakkor Bismarck az 1863-as lengyel felkelés során tanúsított oroszbarát politikájával megnyerte a cár támogatását.

A két nagyhatalom között 1866-ban háborúra került sor. A porosz csapatok döntõ gyõzelmet arattak Königgrätznél. A felek tárgyalóasztalhoz ültek. Bismarck nem kötelezte Ausztriát a prágai békében megalázó feltételek aláírására, csak a porosz vezetésû német egység elismerésére kényszeríttette. A porosz- francia háború után Poroszországhoz csatolták az észak- német államokat. Bismarck Velence átadásával megoldotta Ausztria számára az olasz problémát. Támogatta az osztrák- magyarkiegyezés megkötését is. A megerõsödött Poroszországban a férfiakra vonatkozó általános választójog alapján összehívott parlament (Reichstag) mûködött, de a kormány túlsúlyban volt a képviselõtestülettel szemben.

A porosz-francia háborúban a porosz gyõzelem mozgósította a franciákat. A franciák minden megtettek a német egység megakadályozása érdekében, de Bismarck a diplomácia mestere volt, s kiprovokálta a francia hadüzenetet. A bismarcki külpolitika elérte Ausztria, Oroszország és Anglia semlegességét, s Moltke hadserege vereséget mért a franciákra. A versailles-i palotában a német fejedelmek I. Vilmost német császárnak kiáltották ki (1871. január 18.), ezzel megszületett az egységes Németország. Versailles-be megkötötték a német-francia békét, melyben Franciaországot hadisarcra kötelezték, s Németországhoz csatolták a franciák által megszerzett két német tartományt: Elzászt és Lotaringiát.

III. Napóleon Angliába emigrált, Franciaország folytatta a háborút. Bordeaux-ban összeült a harmadik köztársaság képviselõtestülete, s a köztársaság elnökéül Adolphe Thiers-t választották. Õ írta alá a megalázó békét a németekkel. Párizs lakossága azonban másképpen döntött, lázadás tört ki. Új városi tanácsot, kommünt választottak (1871. március 15.). A felkelés élére kispolgári szocialisták kerültek. Õk az állam szerepének növelésére törekedtek, és az üzemek államilag való ellenõrzését kívánták elérni. A Thiers-kormány rövidesen véres harcokban elfoglalta Párizst.

Az Egyesült Államok, folytatta az elõretörést nyugati irányba. Nagy- Britanniától, Mexikótól vásárlással, politikai nyomással, s ha kellett, fegyverrel csikarták ki a területfoglalásokat a Sziklás- hegységben és a Csendes-óceán partvidékén. A hatalmas földterület vonzotta az európai bevándorlókat. Gyors ütemben vasút épült, hogy a telepeseket a vadnyugat felé szállítsa. A növekvõ népesség, az épülõ vasútvonalak bõvítették a piacot. A keleti partvidéken virágzó ipari városok nõttek ki a földbõl. Az ipari forradalom vívmányai elõsegítették a mezõgazdaság fejlõdését. A búza termelése emelkedett, s a kivitel a vasútvonalak kiépülésével tovább nõtt. Az ültetvényes gazdálkodást folytató déli területek gyapotot, dohányt és rizst termesztettek. A termeléssel párhuzamosan a rabszolgák száma is gyorsan nõtt.

Az ipari vállalkozásban és a farmergazdálkodásban érdekelt Észak, valamint az ültetvényes, rabszolgatartó Dél között egyre élesebb ellentétek alakultak ki. Az amerikai iparvállalatok érdekében az állt, hogy vámokkal védjék a belsõ piacot. Ez sértette a déliek érdekeit. A másik jelentõs ütközõpont a nyugaton megszerzett földek jelentették. A kérdés egy-egy új állam felvételekor merült fel: ha engedélyezik a rabszolgatartást, akkor ültetvények jönnek létre, ha nem, akkor farmok. Az ellentétek megoldását Missouri felvételekor kompromisszummal odázták el.

A rabszolgaság intézményét a lakosság jelentõs része ellenezte.

A nyugati földek birtokba vétele együtt járt az indián õslakosok elüldözésével. Az indiánok életformája, szokásai oly mértékben eltértek a betelepülõkétõl, hogy csak az ellenállást választhatták. A harcok során rendre legyõzték, majd rezervátumokba kényszerítették õket, ahol a mostoha körülmények végeztek velük. Az indiánok létszáma tragikus gyorsasággal csökkent.

Az 1860-as választásokon a Republikánus Párt jelöltje, Abraham Lincoln került az elnöki székbe. 11 déli állam kilépett az Unióból, s megalakította független államát, a Konföderált Amerikai Államot. Lincoln nem fogadta el a kiválást, mire a déliek hadat üzentek. Az erõviszonyok kiegyenlítetlen voltak. Észak 22 millió lakójával szemben 9 millió lelket számláló Dél állt. Északon volt a hadianyag, a délieknek ezzel szemben zseniális hadvezérük és jól képzett tisztikaruk volt. Ez ellensúlyozta Észak nyomasztó fölényét. A háború elsõ felében a déliek kezében volt a kezdeményezés. Az elhúzódó, egyre nagyobb emberáldozatokkal járó küzdelemben azonban lassan az északiak fölénye érvényesült. S az északiak tehetséges tábornoka, Ulysses Grant végül megadásra kényszeríttette Robert Lee hadseregét. A polgárháború kezdetén még senki nem sejthette, hogy hosszú és véres küzdelem elõtt állnak. Az amerikai háború volt az elsõ, ahol ismétlõfegyverekkel harcoltak az ellenfelek. A megnövelt tûzerõ az áldozatok számát is sokszorozta. A háború elsõ két évében Lee sorra aratta gyõzelmeit keleten. Ám az északiak óriási embertartalékaik révén újabb seregeket állítottak fel. A Mississippi völgyében Grant vezetésével az északiak törtek lõre. Az 1863-as év sorsdöntõnek bizonyult. Az északiak kitartását látva, az európai hatalmak nem ismerték el a Konföderációt, amely így nem jutott hozzá a nélkülözhetetlen fegyverekhez és gyógyszerekhez. Lee hadseregét Gettysburgnál megállították az uniós seregek, és visszavonulásra kényszerítették. A harcok tovább folytak, de a déliek másûr csak védekeztek. Kilátástalanságában Lee, Grant elõtt letette a fegyvert. A háború áldozatokkal járt, és északon nem mindenki lelkesedett a küzdelemért. Lincoln a népek megnyerésért adta ki a telepítési törvényt (1862). Ez jelképes összegért minden amerikai állampolgárnak lehetõvé tette egy legfeljebb113 holdas parcella kihasítását a szabad földekbõl. Ugyancsak elnöki rendelettel felszabadította a konföderáció rabszolgáit (1863).

A harcok elültével komoly problémák jelentkeztek. A felszabadítást kiterjesztették minden fektére, ami óriási lépés volt. Ám ezzel gazdasági helyzetük nem javult. A szavazati jog megadását a déliek szabotálni akarták, de végrehajtására rákényszeríttették õket. A déli államok néhány évvel a polgárháború után az Unió teljes jogú tagjai lettek. A szélsõséges déliek létrehozták a Ku-Klux-Klant, a feketék és támogatói ellen.