Dalok
OTT AHOL ZÚG AZ A NÉGY FOLYÓ
Ott, ahol zúg az a négy folyó
dr. Kiss Angyal Ernõ - Szakáts László
Most a rónák nyártüzében ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény, ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa menyasszony-csokor.
Zöld arany a pázsit selyme, kék ezüst a tó,
Csendes éjjen halkan felsír a tárogató.
Refr.: Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiomlott annyi drága vér,
Zeng a dal, Kolozsvár visszatér.
Zúg a kürt az õsi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszaszáll
A magyar Turulmadár!
HORTHY MIKLÓS HA FELÜL A FEKETE LOVÁRA
Volly István feldolgozása
a hangfelvételen elõadja a Leventeegyesület énekkara
Horthy Miklós, ha felül a fekete lovára,
Elvágtat a küzdõk vonalába;
A két szeme játszadozik örömébe’,
Lova lába habot ver az ellenség vérébe’.
Horthy Miklós udvarában van egy rezgõ nyárfa,
Földre hajlik annak minden ága.
Ágyúgolyó töredezi le az ágát,
De sok szõke, barna kislány várja a babáját.
Horthy Miklós, ha felül a hófehér lovára,
Vágtat véle hej Oroszországba;
A két szeme játszadozik örömébe’,
Letörli a szemünkrõl a bánatos könnyeket.
ERDÉLYI INDULÓ
(megjelent az „Ott, ahol zúg az a négy folyó” CD-n,
a „Fel a Kárpátokig” és a „Fel-fel vitézek”
valamint a „Magyarország feltámadása” c. kazettákon)
Erdélyi induló (1940. jún.)
zene: v. nárai Náray Anlal
szöveg: v. Somogyváry Gyula
Elhangzott a szó, zeng az induló,
Gyõztesek megint régi zászlaink.
Nézd, a gúnyhatár, széttiporva már,
Várnak újra mind õsi bérceink.
Refr.: Édes Erdély itt vagyunk,
Érted élünk és halunk,
Gyõz a szittya förgeteg,
A rohanó sereg!
Lépteink nyomán, fönt a Hargitán,
S völgyeinkbe' lent tornyok hangja zeng.
Már semerre sincs átkozott bilincs,
Énekeljetek, völgyek és hegyek!
Refr.
HISZEKEGY
Nemzeti ima
(megjelent a „Szebb jövõt” és az
„Ott, ahol zúg az a négy folyó” c. kazettákon és CD-n)
Szöveg: Papp-Váry Elemérné (Sziklay Szeréna, Bp. 1921)
Zene: Szabados Béla
a hangfelvételen az utolsó versszakot elõadja
a Palestrina vegyeskar, vezényel Berg Ottó karnagy
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban.
Hiszek, Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedõk fülébe,
Szeretném égetni reszketõk lelkébe,
Lángbetõkkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövõd veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsõséget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erõ, mert aki hisz: gyõzött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitõl megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temetõ,
Virágdíszbe borul az eltiport mezõ,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdõ.
Napsugártól fényes lesz a háza tája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendõ,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvõ,
Magyar, legyen hited s tiéd a jövendõ.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az elsõ, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban.
Hiszek, hiszek, hiszek Magyarország feltámadásában!
–Ámen!
|
