|
Írta: admin
|
|
2007. July 19. |
Ez aztán a bátor, a trianoni traumát lelkileg máig sem kiheverő erdélyi magyaroknak szóló markói új üzenet! És úgy fogjuk a mi Erdélyünket visszavenni, hogy ezentúl nem Bukarestben döntenek majd az erdélyiek sorsáról, hanem mi itt, e térségben egymás mellett élő magyarok, románok és németek (utóbbiak ugyan hol vannak már?).
A 15 éve folyamatosan regnáló RMDSZ elnök eddig azt sulykolta a választók agyába, hogy milyen fontos a parlamenti jelenlétünk, a mindenkori (bármilyen színű és szagú) román kormányban való részvételünk, mekkora eredmény, hogy vannak minisztereink, államtitkáraink ésatöbbi, ésatöbbi. Több száz fő éjt nappallá téve értünk dolgozik Bukarestben, (hogy közben még arra is van idejük, hogy milliárdosokká váljanak, az csak a zsenialitásuknak és rátermettségüknek újabb bizonyítéka). Csakis ügyes és ravasz politikai lobbyzásuknak (és a kiváló törvényeknek) köszönhetjük folyamatos anyagi és szellemi gyarapodásunkat.
2000-ben ebben a szellemben hirdették meg a parlamenti választások előtt a hurráoptimizmust sugárzó: „Erdélyben a jövő!” szlogent. Csak az indoklás volt egészen más. (Aztán közben létszámunk 200 ezer fővel apadt.)
Történelmi tény: Erdély Románia része közel 90 éve. A régió etnikai térképe teljesen átalakult, a többmilliós nagyságrendű betelepítések miatt a magyarság kisebbségbe szorult a régi történelmi városaiban, tömbben már csak a Székelyföldön élünk.
Íme az új transzilvanizmus: Erdélyt vissza az erdélyieknek! Napjaink Erdélye nem az ott lakóké – mondja Markó bánatosan. Hát kié akkor? – kérdezhetjük megdöbbenve a kijelentés oktondiságán. Amíg a talpunk alatt van Erdély földje, és a temetőkben nyugszanak a mi őseink, addig – tartozzék területileg bárhová, Erdély a miénk!
|
